A búcsú szó arra utal, hogy az Egyház jóvoltából az ember nem csak a bűneitől búcsúzhat el (a szentgyónásban), hanem megszabadulhat a megbocsátott bűnök következményeitől is. Ez utóbbi szabadulás hagyományos megfogalmazásban az ideigtartó büntetés elengedését jelenti itt a földön vagy a tisztítótűzben, más megfogalmazásban pedig a búcsú nyerése a lelki sebek orvoslását jelenti, melyet a bűn ejtett rajtunk. A búcsú ajándék az Egyház kincsestárából, amely a gyógyító Krisztustól származik. A bűn következményeinek orvoslására, a megtisztulásra nem azért van szükség, mert Isten könyörtelenül sújtja az embert, hanem a bűn természete miatt, amely eltávolít, összezavar, beszennyez. Ezért a búcsú éppenhogy élő tapasztalat Isten irgalmas szeretetéről és arról, hogy az Egyház segítő lelki-kegyelmi közösség: “ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele” (1Kor 12,26). A megtisztulás valójában kegyelem, amely révén - Szent Pálnál maradva - az ember teljesen leveti magáról a “régi embert”, és magára ölti az “új embert”. A búcsúhoz nem csak zarándoklat kapcsolódhat, hanem számos más cselekedet is: önmegtartóztatás, a szeretet és az irgalmasság testi (éhezők-szomjazók táplálása, ruhátlanok felruházása, idegenek befogadása, betegek ápolása, rabok látogatása, holtak eltemetése) vagy lelki (jótanács, intés, tanítás, vigasztalás, megbocsátás, türelem, másokért mondott ima) cselekedetei, a közösséget szolgáló önkéntes tevékenység vagy a személyes elköteleződés valamely formája. A teljes búcsúhoz a cselekedeteken kívül szentgyónás, szentáldozás és a pápa szándékára mondott ima is tartozik.
A teljes búcsú elnyerhető önmagunkért vagy elhunyt szeretteinkért, amennyiben a hívő nincs súlyos bűn állapotában, megszakít minden ragaszkodást a bűnhöz, bekapcsolódik valamely liturgikus cselekménybe – például szentmisén vesz részt, rózsafüzért mond, keresztutat végez, szentségimádáson vagy elmélkedésen vesz részt –, valamint a Szentatya szándékára elimádkozik egy Hiszekegyet, egy Miatyánkot és egy Szűzanya-fohászt.
“Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled! Megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden gyöngeséged. Megmenti életed a pusztulástól, kegyelemmel és irgalommal koszorúz. Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban. Nem perel untalan, haragja nem tart örökké. Nem bűneik szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza. Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt. Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket. Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.” (Zsolt 103, 2-4, 8-13)